Ohrid, egy hely, ahova mindig vissza fogsz vágyni
Macedónia legfelkapottabb turisztikai régiója az Ohridi-tó és környéke. Ennek a régiónak a központja maga Ohrid városa. 2018 nyarán mi is itt töltöttük nyaralásunkat, és a közel egy hét alatt alaposan megismertük Ohridot, amit meg is kedveltünk. A város nem különösebben nagy, alig negyven-ezren lakják, ám annál gazdagabb kulturális és természeti látnivalókban.
Történelmi látnivalók
Ohrid telis-tele van történelmi látnivalókkal. Régi épületek, kolostorok, templomok, mecsetek szegélyezik a belváros utcáit. A legrégibb építmények az ókor óta állnak. Az antikvitás korából (amikor a várost még görögösen Lychnidos néven ismerték), ha sok nem is, de néhány érdekesség maradt az utókornak. Egy-két római kori mozaikpadlóba itt-ott bele lehet botlani, de a legfőbb ilyen látnivaló az Antik Színház, mely Kr.E. 200-körül épült. Az óvárosban hegyek ölelésében fekvő színház akusztikája igen jó, mai napig tartanak itt előadásokat. Az ókori görögök színháza tehát kiállta az idők próbáját.
A városban sétálgatva rengeteg régi, bizánci templomot lehet látni. Ezek sokszor 1000 évnél is idősebbek, de még a “fiatalabbak” is jellemzően 700-800 évesek. A jellegzetes, bizánci templomok igen érdekesek, a városban mindenfele megtalálhatók, a kis kápolnától kezdve a hatalmas székesegyházig mindenféle méretben előfordulnak. Nem véletlen, hogy az útleírások Ohridot a “Balkán Jeruzsáleme”-ként is jellemzik. Külön vallástörténészi munka lenne az összes ilyen templom bemutatása, erre én itt most nem is vállalkoznék (nem akarok senkit elüldözni :)).
Itt most csak két templomot emelnék ki. Az egyik az óváros egyik főterén található Szent Szófia székesegyház, ami 1018-ban készült el, tehát ottjártunkkor épp 1000 éves volt. Ezt a templomot a kerek szülinapon túl azért is vettem fel a listára, mert az egyik legnagyobb és (szerintem) legszebb, legkülönlegesebb a városban. A templom egyik homlokzatát színházi díszletként is szokták használni, a vele szemben felállított nézőtér alapján.
A másik templom a Kaneoi Szent Jovan templom. Ha valaha láttál képet az Ohridi-tóról, akkor szinte biztos, hogy ennek a templomnak a képét láttad. Ez nem véletlen, a kis templom a belváros szélén, egy a tó fölé magasodó sziklán áll. A templom szerintem azért ilyen népszerű a fotósok körében, mert egy róla készült kép talán az Ohridi-tó legjobb esszenciáját adja. Rajta van szinte minden, amitől az Ohridi-tó jó: Maga a tó a háttérben, mögötte a magas hegyek, ezek együtt szimbolizálják a régió gazdag természeti adottságait. Az előtérben pedig a jellegzetes bizánci templom a régió gazdag kulturális értékeit jelképezi. Így lehet hát itt egyetlen szép képbe sűríteni az egész régió lényegét.
A Szent Jovan templom abszolút megérdemelten népszerű a turisták körében, mert élőben is nagyon szép a látvány. Érdemes naplemente idején érkezni a jobb fények miatt. A templom előtt üldögélve egy padon el lehet merülni az alant végtelenül hullámzó tó látványában is.
Általános jó tanács, hogy a templomba illő öltözetben menjünk! Bár az Ohridi-tó vidéke nyaraló-övezet, így kicsit lazábban kezelik ezeket a szabályokat, mint mondjuk egy vidéki moldáv kolostorban (a táblák általában a fürdőruhás bemenetelt tiltják), azért próbáljunk megfelelően felöltözni. Ez a férfiaknak térd alatt végződő nadrágot, és vállat is takaró felsőt (ing/póló) jelent, nőknek ugyanez, plusz ha extra jófejek akartok lenni, akkor fejkendő. Ez az öltözék nagyjából mecsetlátogatáshoz is megfelelő. Érdemes ilyen ruhákkal készülni, és kijelölni egy, templomlátogatós napot, és akkor a többi napon lehet lazábban lenni.
Ha már szóba kerültek a mecsetek, essen pár szó róluk is! A bizánci idők után Ohrid egy darabig különböző környékbeli államok/hadurak között cserélt rendszeresen gazdát, végül az 1300-as évek végén megérkeztek a törökök. Ez után hosszú időre az Oszmán-birodalom része lett a város, ennek uralma alól csak majd 500 évvel később, az 1800-as évek végén szabadult fel. A félévezredes éves török uralom nem múlt el nyom nélkül. A legszűkebb óvárost körül ölelő részen szinte egymást érik a mecsetek. A legnagyobb, Ali Pasa nevét viselő dzsámi felújítás miatt nem volt látogatható, így az nekünk kimaradt.
Mecsetek közül is kettőt emelnék ki, ami nekem különösen tetszett. Az egyik a Hadzsi Turgut Dzsámi. Ez a mecset önmagában annyira nem különleges, ha az ember már látott oszmán kori mecseteket, viszont az nagyon érdekes, ahogy gyakorlatilag belelóg egy utca közepébe. Nyilván a mecset előbb volt itt, az utca később nőtt köré. Az autósoknak az egyik irányba ki is kell kerülniük a mecsetet, és ha épp jön szembe valaki, nem is férnek el, így várniuk kell.
A másik a Zeynel Abidin Pasa Dzsámi, mely egy iszlám szerzetesrend (dervis rend) része. Az udvaron a mecsettel szemben egy nagy türbe (iszlám szent sírhely) található. A türbébe nem lehet bemenni, de az ablakon be lehet nézni. Ami nekem különösen tetszett, az az udvarra vezető díszes kapu.
Szintén a török korból maradt fenn rengeteg óvárosi lakóház. Tipikus, balkáni-török fehér házak, fekete ablakkeretekkel, kiugró felső szintekkel. A legtöbb ilyen ház gyönyörűen fel van újítva. A legszebb, legnagyobbakban többnyire múzeumok működnek, de az ilyen házak egy részét mai napig lakóházként használják a helyiek. Mind közül a legszebb talán a Robev család háza.
A cikk folytatása – intravel.hu
Macar Haberler - Török Hírek 