Az idős és beteg uralkodó Magyarországon hunyt el Szigetvár ostroma közben. Halálát titkolták, testét egy fa ládában rejtegették, belső szerveit viszont itt temethették el, később fényes síremléket emeltek a teste által megszentelt földdarabra. Az igazság sokszor izgalmasabb a meséknél.
Nemzeti büszkeségünk kivirul a Szigeti veszedelem azon sorait olvasva, ahol a kirohanás után Zrínyi Miklós Szulejmán mellé verekszi magát, és borzalmas csapással „kettészakasztá” a szultán testét. A szigeti kapitány hősi halála előtt méltó bosszút áll az Oszmán Birodalom egyik legnagyobb uralkodóján, a mohácsi győzőn, aki elfoglalta Budát, hatalmas területet szakított ki az országból, gyakorlatilag eltörölte az önálló, független Magyar Királyságot.
Vérszopó szelendek, világnak tolvaja,
Telhetetlenségednek eljütt órája;
Isten büneidet tovább nem bocsátja,
El kell menned, vén eb, örök kárhozatra
– idézi ükapja Szulejmánhoz intézett szavait a költő és hadvezér Zrínyi Miklós. Régóta tudjuk, hogy ez a csak a hitet erősítő költői túlzás az események után csaknem száz évvel, amikor még mindig úgy nézett ki, a török uralomnak soha nem lesz vége.
I. (Nagy) Szulejmán élete természetes halállal ért véget még Sziget ostromának befejezése előtt, 1566. szeptember 7-én.
A szigetvári Zrínyi-Szulejmán kutatócsoport évek óta tartó munkája számos nagy volumenű felfedezést tett az elmúlt években: megtalálta a szultán síremlékének, azaz türbéjének helyét, feltárta a mellé épített dzsámi, derviskolostor és a többi egyéb épület, valamint az erőd maradványait, a munka ma is folyik. Szulejmán halálának évfordulóján Dr. Pap Norbert geográfus-történészt, a Pécsi Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi tanárát, a kutatócsoport vezetőjét kérdeztük a részletekről.
Nyomós indokból vállalta az utat
A szultán beteges volt, 72. életévét taposta, a kor fogalmai szerint valódi matuzsálem, amikor 1566-ban személyesen vezette seregét nyugati hadjáratra. A hosszú, megerőltető út kifejezetten veszélyes volt már az ő állapotában, de több nyomós okból is így kellett tennie – mondja a 24.hu-nak Pap Norbert.
Legitimációja igencsak meggyengült Isztambulban, sokan úgy vélték, idős korára alkalmatlanná vált a birodalom vezetésére, trónja védelmében kellett bizonyítania. Külső tényezők is amellett szóltak, hogy a szultáni sereget ő maga irányítsa. A porta hatalma inogni látszott Magyarországon, a Habsburg erők mind addigi hódításait, mind a török felé lojális Erdélyi Fejedelemséget veszélyeztették. Ráadásul Zrínyi Miklós Sziget várából indított portyái nemcsak Nándorfehérvárig zaklatták a hódítókat, de veszélyeztették a Duna menti közlekedést is, más szóval a legfontosabb útvonal biztonságát.
Akkoriban Magyarország három legfontosabb végvára Eger, Gyula és Szigetvár volt, a vállalkozás célja pedig utóbbi kettő meghódítása. Sikerült is. A török ezzel bebetonozta hatalmát, visszaszorította a Királyi Magyarország erőit, megsegítette Erdélyt, és megnyitotta az utat nyugaton Nagykanizsáig, keleten Nagyváradig.
A cikk folytatása – 24.hu