Interjú Burak Özçivittel
Senki nem kérdőjelezheti meg a hazaszeretetemet!
Nem bízott csupán a jóképűségében, folyamatosan fejlesztette is magát. Burak Özçivit-tel új filmjének április 6.-i vetítése előtt találkoztunk. Mesélt nekünk a hazaszeretetéről, arról, hogyan érte el a sikereit, és a házasságáról Fahriye Evcen-nel.
Igen jóképű. Annyira, hogy bárhova megy, tömegek kíváncsiak rá… Sokkal bölcsebb, megfontoltabb a koránál. A házassága is egy érett kapcsolatból született. Magába invesztált és szívvel lélekkel dolgozik. Több mint 70 országban mutatják be a sorozatokat, amikben játszik, elsősorban a „Szulejmán”-t. Ha bármelyik országban azt mondanám, hogy „Burak Özçivit jó barátom.”, azt hiszem meglincselnének! A családja három generáció óta kebapvendéglőt üzemeltet, kebapot árul. Burak az első unoka, aki megtörte ezt a hagyományt. Nem annyira szeret étellel foglalkozni. A Marmarai Egyetem Szépművészeti Kar Fényképészet szakán végezett, modellkedett, most pedig színészkedik, de kacsingat a rendezés felé is.
A jövő héten mutatják be új mozifilmjét, „Le a kalappal” címmel. Kerem Bursin a főszereplő társa. Szerintem egy színész mindent el tud játszani; a haramiát, a homoszexuálist, a katonát… Mint ahogy Burak Özçivit is, és azt mondja, hogy „Senki nem kérdőjelezheti meg a hazaszeretetemet!”
Íme az interjú vele:
Idegtépő lehet, hogy valaki ennyire jóképű, nem?
Mit is mondhatnék erre? Én nem így látom a világot. Ha innen nézném, most nem lennék itt, ahol. Persze fontos egy ember fizikuma, ami egy pluszt ad neki, de ezen kívül más dolgokat is fel kell mutatnia. Ész, intelligencia, tehetség, képesség vagy mint például a szakmájának az imádata… Én is sokat gondolkodtam ezeket.
Persze, nem csak jóképű vagy. Láttam a Bécsben készült videót. Egyszerűen hihetetlen! Meséld el kérlek, hogy mi történt ott.
Bevallom, hogy mi is nagyon ledöbbentünk! Férj és feleség elmentünk szabadságra, szabadok vagyunk mint a madár, boldogok és felszabadultak. Ebben a nagy felszabadultságban a szálloda balkonjáról készítettünk egy selfie-t. Természetesen nem tudhattuk, hogy a mögöttünk látszódó tér nagyon híres. Utána elindultunk kicsit sétálni a városban. Pár óra múlva, amikor hazaértünk, látjuk, hogy az utak lezárva, hihetetlen emberáradat, a tér tele rendőrökkel. Kérdeztük is magunktól, hogy „Tegnap, szilveszter estéjén nem volt ennyi ember ezen a téren, mi lehet itt?”. Felhívtuk a szállodai személyzetet, aki közölte, hogy a hátsó ajtón menjünk be, mert a főbejáratot le kellett zárniuk. Bementünk hátul és úgy fel a szobánkba.
Elmentünk Bécsbe, és az újságok az írták, hogy „szállodai ostrom” történt.
Akkor még mindig nem tudták, hogy pontosan mi történt?
Nem, fogalmunk nem volt. Az emberek ordítoztak, kiabálás mindenhonnan, azt hittük, hogy kitör a balhé. Utána érkezett egy rendőr, bekopogott.
Az interjú folytatása – istanbuliutazasok.hu
