Macar Haberler – Török Hírek

Macar haberler Türk dilinde – Török hírek magyarul

Isztambul – tetszett-nem tetszett

  • 2017-12-09 07 41 26.jpgTetszett:
    A Galata-hídról pecázók sokaságának látványa
    A nosztalgia villamossal végig menni az Istiklal Caddesi bevásárló utcán, amelyen hosszasan sétálgatni is élvezetes élmény Isztambulban
    Élvezni egy nagyszerű várost, amelynek lenyűgöző múltja és meglepő gyorsasággal fejlődő jelenje van
    Komppal átmenni az ázsiai oldalra és sétálni a bájos kisvárosi utcákon
    Az érzés, hogy az ember ugyanaznap kétszer is kontinenst vált
    Friss halas szendvicset enni este a Besiktas negyed központjában
    Elterülni a Sultanahmet valamelyik kávézó teraszának párnáin és teázgatni
    Látni Isztambul Beyoglu modern negyedben a jól élő középosztályt
    Az Új mecset és a körülötte tapasztalható folytonos nyüzsgés
    A fűszerárusok pultjain sorakozó fűszerek pompázatos színvilága
  • Nem tetszett:
    Hogy az európai oldalon alig akad olyan hely, ahol ne lenne folyamatosan dübörgő forgalmi zaj
    Nagyon nehéz feladat átkelni az úttesten Isztambulban
    A hosszas séták folyamán szennyes levegőt kell beszívni
    Van jó néhány simlis taxis
    A Nagy Bazár 20 perc után unalmassá válik a sok egyforma portékát árusító boltjával és a fásult arcú kereskedőkkel (Szila ellenvéleménye: csak mosolygó kereskedőkkel találkoztunk, akik nem erőszakoskodtak, mint Tunéziában vagy Egyiptomban. Pózoltak a fotókhoz, sőt, ők kérték, hogy fényképezzem már le a standját, mert olyan büszke rá!
  • Kevés a zöld terület (bár ez pozitív irányban változik)
    Az isztambuli régi szép műemlék házak és a szép modern épületek mellett rengeteg a szürke, érdektelen építmény (Szila ellenvéleménye: ez sem tűnt így. Mindenki folyamatosan ledöbbent, hogy mennyire gyönyörű házak vannak. Valóban eklektikus a mix jó néhány kerületben, de szerintem ettől csak izgalmasabb a városkép.)
  • A szőnyegárusok nem óhajtják megérteni, hogy nem minden turista akar szőnyeget gyömöszölni a bőröndjébe
  • Sok a szemetes utca Isztambulban (Szila ellenvéleménye: sehol, de tényleg sehol, még az ázsiai rész kevésbé frekventált utcáin sem láttunk annyi szemetet, mint Budapesten.)
  • Cigiszag mindenhol, minden török férfi dohányzik (Szila ellenvéleménye: ez sem tűnt fel, Görögországhoz képest szinte nem is láttunk dohányzó férfit.)
  • Vélemények
    “A fentiekhez hasonlóan nekem is van Tetszett & Nem tetszett listám, igaz a tetszett részbe én többet raktam:
  • A Galata híd lábánál lévő halpiacon a halak és a rárepülő madarak sokaságának látványa
  • A Boszporuszon bejövő nagy luxushajók és az őt kikerülő pici hajók kuszasága
  • Az egyiptomi fűszerbazár mögötti piac lüktetése
  • A fagylaltárusok zsonglőrködős produkciója
  • A Herceg-szigetek nyugalma a lovas kocsikkal, autók nélkül
  • A baklava árusok kirakata, választéka
  • Az ékszer- és szőnyegárusok szívélyes vendéglátása az alkudozás során.
  • A város lüktetése, nagysága, növekedése
  • A Topkapi parkja
  • Papírjegy helyett a környezetbarát zsetonos tömegközlekedési “jegy”
  • és még
  • Elámulni a Kék Mecset ezerféle kékjén
  • Beleharapni egy frissen sütött halas dönerbe a Galata halpiacon
  • Végig kóstolni az egyiptomi fűszerbazárt
  • Alkudozni egy szőnyegért, ami többórás program, ételt s italt az eladó állja
  • Török teát kapni kedvességből
  • Beleszippantani egy almaillatú vízipipába
  • Megcsodálni a Topkapi kincses gazdagságát
  • Ami nem tetszett:
  • Zsúfoltság a villamoson reptértől a városig
  • Nincs köztéri kuka a városban
  • A törökök nyomulása a magyar lányokra
  • A sok lefárasztó alkudozás
  • A levágott kecske- és birkafejek a húsboltok kirakatában
  • Az árusok erőszakossága női szemmel
  • A palackos víz íztelensége
  • A kávé erőssége
  • A sorban állás szabályainak teljes ismeretlensége
  • A zsíros kaják hiánya
  • Nos, ennyi (Tomi és felesége, 2012)

“Tetszett:

  • 1. Virág és szépen nyírt sövények, fák, bokrok mindenhol. Tisztaság az utcákon, az új építésű autópályák, azok betonfalai és a terek is zöldfelületekkel fedettek (első benyomásra közelebb állnak Svájchoz, mint mi).
  • 2. Hatalmas új házak, rengeteg építkezés, mindegyik körül sok-sok fa és zöldterület.
  • 3. Hagia Sophia – lenyűgözően hatalmas templom, ami 1500 éve ott áll, ahol. Ráadásul egyszerre szent hely a keresztények és a muzulmánok számára. Csodálatos, hogy ennyi évszázadon keresztül megmaradt eredeti szépségében. A hódító oszmánok egyszerűen csak lefestették az eredeti mozaikos szentképeket (mert az iszlámban tilos az emberábrázolás a templomokban), amit később, amikor megépült a Kék Mecset a tér túloldalán, egyszerűen lemostak, és a templomból múzeumot csináltak.
  • 4. Hajókirándulás a Boszporuszon – gyönyörű kilátás a környező dombokra, valamint remek látvány a parti luxusvillák és szórakozóhelyek sokasága
  • 5. Pierre Loti francia költő (aki annyira megszerette Törökországot, hogy odaköltözött Istanbulba és török ruhákban járt) kedvenc kávézója egy dombtetőn, ahol szénnel fűtött tűzhelyen főzik a kávét, és a teraszról pompás kilátás nyílik a városra.
  • 6. Érdemes valamelyik irányba a drótkötélpályás felvonót választani. Bár fotózni nem nagyon lehet, mert az ablakok kicsit maszatosak, de a kilátás és maga az élmény remek.
  • 7. Szinte minden parkban szuper játszóterek vannak. Az egész város telis-tele van modern és színes játszóterekkel, amit láthatóan használtak is a családok. Ezek is mind tiszták és rendezettek.
  • 8. Imádtam, ahogy az ókori római vízvezeték és a városfal egyszerűen csak “bele lett dolgozva” a jelenlegi élő városba. Nem múzeum, nincs elkerítve, egyszerűen csak mellé, fölé és köré építették az új házakat.
  • 9. Topkapi palota – hatalmas!!!! Majdnem egész napos program lett belőle… önállóan is felfedezhető. Különlegessége, hogy valóban hosszú évszázadokon keresztül lakott benne az éppen aktuális szultán és udvartartása. Minden funkcionális, minden praktikus. Érdekes volt látni a háremhez tartozó külső “infinity pool”-t, ahonnan remek kilátás nyílt a városra, és amihez rossz idő esetére egy beltéri medence is tartozott.
  • 10. Sky Bar az Intercontinental Hotel tetején (Taksim térnél). Igazi 5 csillagos élmény – kényelmes fotelok, székek, automatikusan felszolgált ropogtatnivalók az italok mellé, lélegzetelállító kilátás 240 fokos panorámával, a pirossal megvilágított Boszporusz-híd, mindez teljesen megfizethető áron (egy pohár csapolt EFES sör 24 líra, egy korsó 36). Péntek-szombat este esélytelen a bejutás, mert ide jár mindenki, aki számít Istanbulban, és közönséges halandót nem engednek fel. 🙂
  • 11. Közlekedési kultúra. Dugó van, első ránézésre össze-vissza mennek az autók. De csak aprókat dudálnak, ilyen “hahó, figyelj, most én itt jövök” jelleggel. Semmi Budapesten megszokott anyázás-kiabálás. Még taxisból is csak nyugodtat láttunk.
  • 12. Szűztorony az ázsiai oldalon. Már a kishajón való odajutás is kalandos – szerencsére kb. öt perc, de azt általában viharos vízben hánykolódva teszi meg a hajó. Van egy kávézó-étterem a toronyban, ahol muszáj megkóstolni a chocholate lava-cake nevű desszertet. A helyi szakács díjnyertes kreációja és egyszerűen mennyei. De komolyan. Még az is megette a csoportból, aki nem is szereti az édességet.

Nem tetszett:

  • 1. Autós közlekedés – a csoportunk kisbusza szinte folyamatosan dugóban állt, néhány száz métert is majdnem egy órán át tettünk meg. A végén már inkább gyalogoltunk, ahol lehetett. (Szila, 2017),

 

  • “Nekem nagyon bejött Isztambul, bármikor szívesen visszamennék, ennyire természetesen még sehol se éreztem magam. Az emberek miatt, és minden percben biztonságban éreztem magam, pedig iszonyat tömegek mozognak az utcán. Mégis nagyszerű a város lüktetésében lenni, a legeldugottabb helyi kávézókba beülni. A legjobban a gasztronómia tetszett. Igazi kulináris élmény Isztambul, bátran lehet mindenfélét enni. Még a legegyszerűbb simit (helyi péksüti) is, mert isteni finom! A török almateával nem lehet betelni, de a török pizzának nevezett pita bread is csodás volt, valamint a különböző pisztáciás apró sütik.
  • Egyedül a szállodával voltak gondjaink. Szigetelés nem nagyon van az egyszerűbb kategóriás városi szállodákban. A mienk pont az orosz negyedben volt, ami tele volt diszkóval meg szórakozóhellyel, így ez zavarta az éjszakai alvást, még a 9. emeleten is hallottuk csukott ajtónál a zenét. Ha 3 csillagos városi hotelt választanak, akkor füldugó javallott. Egyszerű, olcsó, városközponti hotelt kerestünk. Olcsó volt és valóban központi, csak gyalogoltunk, buszra/villamosra/taxiba nem is ültünk, tényleg minden közel volt. A reggeli választéka elég gyatra volt, de hát ilyen városban ki akar egyáltalán a hotelben reggelizni?
  • A közbiztonság nagyon jó, semmi atrocitás nem ért minket, a bazárban inkább örültek a magyar szónak. Ami a legjobb, hogy kéregetőt nem is láttunk, se hontalant az egész városban, mindenki valamit próbál eladni, vagy cipőt pucol pénzért, de nem nyomulósak, mint pl. az egyiptomi vagy tunéziai bazárosok. Közlekedni csak gyalog tettük, de taxival / autóval nem is érdemes, állandóak a városban a dugók, meg elég sajátos vezetési módjuk van. A közlekedési lámpák jól működnek, de se a gyalogosok, se az autósok nemigen figyelnek rájuk, így érdemes a tömeggel együtt, valóban körültekintően átmenni szélesebb, forgalmasabb utakon. Sok a motoros, akik merészen manővereznek, érdemes észben tartani ezt is.
  • Az isztambuli emberek kedvesek, nem tolakodóak, aki nem a turizmusból él, az nem is nagyon figyel a körülötte mászkálókra. Gyalogosan tényleg azok induljanak el várost nézni, kószálni, akik jó túrázók, mert elég dimbes-dombos a város, néha kemény emelkedőket kell megtenni. Utcán is lehet nyugodtan váltani pénzt, a szállodákban sokkal rosszabb árfolyam lehet csak. És az utcai váltók is biztonságosak. A Kék mecset megtekintése nem tart sokáig, tehát arra nem kell sok időt számolni, az Ayia Sofia már inkább, mivel az múzeumként működik már és nem mecsetként. A Galata-toronyba nagyon jó volt felmenni, onnan szép látvány tárul elénk, érdemes a Galata hidat választani az átkeléshez, és a lenti részen végigmenni az étteremsoron.
  • Nagyon izgalmas volt az Elsüllyedt Palota, ide érdemes plusz egy pulóvert eltenni, elég hideg van. A bazározás hosszú idő, mindent végignézni, mindenhol alkudozni. Az egyiptomi / fűszer bazár kötelező mindenkinek, aki a teák és fűszerek szerelmesei. Érdemes egy-egy kisebb városi mecsetnél (vagy mondjuk a kikötőnél lévő Yeni Cami-nál) megvárni egy közös imát, és megnézni a helyiek szokásait, ahogy a mecsetbe készülődnek. Isztambulban rengeteg szocio-kulturális élmény éri az embert. Érdemes néha csak leülni egy forgalmasabb téren és figyelni az embereket. Érdemes eltévedni az utcákban az Ayia Sofia környékén, nagyon varázslatos hangulatuk van a kis szűk utcáknak, meg itt lehet igazán meglesni a helyieket. Van egy nagyon hangulatos kávézó az Ayia Sofia mögött, a Gülhane sur Cafe, ajánlom mindenkinek, hogy itt egy kicsit megpihenjen. Megéri szemtelenül alkudozni a bazárban. Vettünk teáskészletet, amit 40 líráért akartak adni, mi elhoztuk 10 líráért.” (Gabi, 2011)
  • “Nekem Isztambulhoz gyermekkori emlékek is kötnek, így közel húsz év távlatából visszatérni oda, nagyon nagy élmény volt. Semmire sem emlékeztem, mert 3-tól 5 éves koromig laktam ott, de amikor az érkezésünk után meghallottam az első imára hívást, bizony elkezdtek potyogni a könnyeim. Alapvetően bulizni mentünk ki a barátaimmal, a város tökéletesen megfelelt minden elvárásunknak. Nekem nagyon tetszett az egész város, a maga gyönyörű épületeivel és koszos gettós részeivel is. Isztambulon tükröződik a kultúrák találkozása, és ezek az éles kontrasztok nekem nagyon tetszenek. Mind az épületekben, mind az emberekben, mind a mentalitásban.
  • A Galata-torony környékén volt a szállásunk. Az egész Galata negyed számomra sokkal érdekesebb volt, mint a Fatih városrész a sok híres látnivalóval. Az utcák hangulata, a sok kis lokál, macskakő, kosz és a helyiek barátságossága engem meggyőzött. Mondjuk, sokat számít, hogy hatan meneteltünk mindenhova, nem nagyon mertek belénk kötni. Azt aláírom, hogy egyedül nőként ezt a városrészt kihagytam volna, de így pont ez vált a kedvencemmé. Ami még nagyon tetszett, az egy éjszakai hajókázás volt. Egyszerűen odamentünk egy helyi halászhoz, akinek egy kb. 10 személyes csónakja volt és potom árat kialkudva elvitt minket egy éjszakai hajózásra. Vittünk neki egy kis italt, jól összebarátkoztunk, ordított a török popkultúra java a rádióból és jóval több ideig vitt minket, mint amennyiben megállapodtunk. Nem nagyon akadt problémánk, 5 nap aktív városnézés és éjszakai dorbézolás mellett egyszerűen nem engedtük, hogy bármin is felkapjuk a vizet, a kellemetlenségeket vagy kényelmetlenségeket (pl. higiénia akár a szálláson, akár bárhol) betudtuk a hely varázsának. Nem érdekelt nagyon, hogy a pottyantós wc fölé van felszerelve a zuhanyrózsa a szálláson.
  • Mi hostelben aludtunk. Külföldön nem vagyok hajlandó vagyonokat elkölteni szállásra, mert az aktív pihenés híve vagyok, nekem egy hálózsák teljesen megfelel arra a pár órára, amit alvással töltök. Az egész szállásunk olcsóbban kijött 5 napra, mint ha Budapesten vennék egy heti BKV bérletet. Olyan is volt. Sötét, lelakott, de volt tiszta ágynemű és külön szobát kaptunk (nem azt fizettük). Volt a szálláson egy közös emelet, ahol szőnyegeket terítettek a földre, ingyen ihattunk teát és fillérekért lehetett vízipipázni. Ott megismerkedtünk egy rakás fiatallal, akik utána sok jó tanácsot adtak Isztambullal kapcsolatban. Tehát mondhatom, hogy végeredményben pont ilyen szállást kerestünk. Tudtuk, hogy ennyi pénzért maximum ez lehet a minőség – viszont arra mi sem számítottunk, hogy a szomszéd borbély és a zöldséges minden reggel meghív minket, hogy költsük el velük a reggelijüket. Egy petákot sem voltak hajlandóak elfogadni, szóval, egyik nap mindannyian vágattunk a borbélynál 3 centit a hajunkból és vettünk a zöldségesnél paradicsomot, csak hogy valamivel viszonozhassuk a kedves vendéglátást.
  • Én mindenképpen ajánlom minden Isztambulba készülőnek, hogy nem kell vinni a nagyitól örökölt Herendi porcelánkészletet is magunkkal, hanem csak a legfontosabbakat. Én speciel féltem tőle, hogy a szálláson nem lesz biztonságban a cuccunk, de legnagyobb meglepetésemre mindig minden a helyén volt. A városban azért, ahogy esteledik, úgy gyűlnek ki a rossz arcú figurák az utcákra. Igazából lehet, hogy ártalmatlanok, de azért jobb tartani tőlük. Nekem a bevált módszerem a jó öreg “hasitasi”, igaz roppant bénán néz ki, de az irataim, pénzem, kulcsom és mobilom elfér benne, így engem eddig nem találtak meg. Ha kézitáskát használnék, ott Isztambulban biztos letépték volna rólam. A közlekedéssel kapcsolatban annyi, hogy a mi általunk bejárt útvonalon végig tudtuk használni a villamosokat és a kompokat. Más eszközt nem vettünk igénybe, viszont ezekkel meg voltunk elégedve.
  • A legbarátságosabb nép, akikkel valaha találkoztam. A nők nagy része utált, és ezt nem is rejtették véka alá, de ezen nem is csodálkoztam a rövidnadrágomban és az Efess-szel a kezemben. Viszont a férfiak és a vendéglátóhelyek alkalmazottai mind nagyon kedvesek voltak. Volt, aki persze megpróbált túl kedves lenni, de gyorsan meggondolta magát a kemény visszautasítás után. Azt még észrevettem, hogy ha pl. a bazárban egy kicsit is lelassítunk valami portéka mellett, el vagyunk veszve, mert a kofa addig nem hagy békén, amíg nem veszünk valamit. Nekünk ez sem okozott gondot, nagyon mosolyogtunk, integettünk és bólogattunk nekik, miközben méteres lépésekkel haladtunk hátrafelé. Ez a módszer elég jól bevált. Mondjuk, ha egy dolgot ki kell, hogy emeljek, ami nem annyira szimpatikus, az a köpködés. Ez mindenhol van, itthon is, de ott kint hatványozottan sokan köpködnek az utcán… Elég gusztustalan…
  • Nekem a kedvencem a sós joghurt, mindenhez tudnám inni. Persze a sör, a vízipipa is szuper volt. Az ételekről nem is kezdek el beszélni, mert minden ízlett. Ettünk dönert, ami tényleg döner, és ettünk sokszemélyes haltálat is a halpiacon, ami egyszerűen mennyei volt. Minden mozgó árus úgy néz ki, mintha a debreceni virágkarneválról gurult volna oda, mert mindegyiken 1 tonna friss idényzöldség lóg, amit tömnek a húsok/halak mellé. Az összes illat, a baklava, a pisztácia, és a török tea… Hát érdemes kimenni, mert nem lehet nagyon leírni szavakkal.
  • Nedves törlőkendő mindenképpen legyen velünk a városban. A halpiacot kötelező megnézni, és mindenképpen érdemes beülni az egyik halpiaci étterembe egy friss halebédre. A birkahúsból készült ételeket érdemes kerülni, mert nagyon odavághatja az ember gyomrát a faggyú. Sört az utcán inkább csak újságpapírba csomagolva igyunk (ez nagyjából minden árusnál van, méretre vágva (!)). A nagyon vicces fagyis bácsikat több méterről szemléljük meg, nevessünk rajtuk, aztán NE vásároljunk tőlük fagyit, mert egyszerűen ehetetlen. Valami vaníliás, nyúlós massza, amitől a magyar ember kapásból rosszul lesz. Viszont a bureket (túrós) kóstoljuk meg, mindenképpen sós joghurttal, amihez egyszerűen kérjünk egy szívószálat és nyomjuk a fedőjébe, így nem fog kifolyni mindenünkre és még menő is. Ne szálljunk be taxiba (bár mi meg sem próbáltuk, de figyelmeztettek minket, hogy vigyázzunk). Soha ne fogadjuk el egy újdonsült török ismerős ajánlatát, arra vonatkozóan, hogy elvisz minket valamelyik este bulizni, megmutatja a jó helyeket. Le van szépen neki beszélve a hely tulajával, hogy milyen úton-módon vágjanak át, és ebből ő is szép jutalékot kap. A túlzott barátságosság legyen intő jel.
  • A dzsámikra, minaretekre, mecsetekre érdemes időt szentelni, bár én rajongok az ilyen típusú épületekért, szóval elfogult vagyok. A halpiac kötelező, és a bazár is állítólag. Erről nem tudok érdemben nyilatkozni, mert nekünk sikerült odaérni a zárásra, be sem engedtek. Így utólag nem bánom, mert annyira hatalmas, hogy elvett volna rengeteg időt a többi látnivalótól. Mindenképpen megéri kivárni a sort és felmenni a Galata-toronyba. Lélegzetelállító a látvány az egész városra. A Topkapi kert is megér pár órát. Ahogy észrevettem, ez Isztambul Margit-szigete. Ide járnak ki pihenni a helyiek. Nagyon kulturált, nagyon rendezett, nagyon zöld és nagyon nyugis, annak ellenére is, hogy kis millióan vannak kint mindig. Érdemes a Besiktas városrész tengerparti szórakozóhelyeire beülni egy jó ostáblázásra, tea és vízipipa mellett. Nekem nagyon tetszett, hogy minden helyen lehetett kérni társasjátékot, kártyát. Nekem pl. a dervistánc csalódást okozott, azt hittem, hogy ez látványosabb. Elismerem, én kettőt sem tudnék pörögni ebben a formátumban, de nézni rettentő unalmas és émelyítő. A kiemelt látványosságok közül egyik sem okozott csalódást, mindegyik méltó a hírnevéhez (Ayasofya, Kék Mecset stb.)
  • A fent említett hajókázás elég spéci, nem érdemes befizetni nagy cégekhez, elég egy szimpatikus helyi halász és sokkal olcsóbban megúszhatjuk az éjszakai városnézést. Érdemes pofátlanul alkudni, nekünk elég volt szépen mosolyogni, és nagyjából mindent ingyen megkaptunk, csak szerették, ha mesélünk a helyzetről “Magyarisztánban”, ez pedig a megspórolt összegek fényében igen csekély ellenszolgáltatás.” (Bibi, 2012)
  • “Tetszett, de nem az a város, ahová szeretnék mielőbb visszamenni. Az óvárosi negyedben zsúfoltnak, koszosnak éreztem a várost, és az emberek elég erőszakosan tolakodtak a villamoson, az utcákon. Kifejezetten zavart az érezhető férfiuralom, túlzottan dominánsak. A Taksim rész nekem sokkal jobban tetszett, fiataloknak azt javasolnám, hogy ott lakjanak, és onnan menjenek át többször a Kék Mecset környékére. A Taksim tájékán több kiülős, fiatalos bárt láttam, nemzetközi márkás üzleteket és rendezettebbnek, modernebbnek tűnt. A Török Riviérán többször voltam már és nekem az sokkal inkább volt európai, ott jobban éreztem magam. A fiatalok kedvesek, a vendéglőkben nagyon közvetlenek és figyelmesek a helyiek, de az átlag ember nem nagyon kommunikált velünk.
  • A 4 csillagos Perlua hotelben laktunk és nagyon helyes kis butik hotel, egy utcasaroknyira a Kék Mecsettől. A reggeli elég gyenge 4* – hoz képest, de arra is gondoltak, hogy a hajnali transzfernél is kapjunk egy szendvicset. Maga az utca, tipikus szűkös, koszos utca, de ahogy leér az ember a térhez ott az a tágas, tiszta tér nagyon szép, főleg este. A reptérről könnyen be lehet jutni vonattal és metróval, elsőre kicsit sokkhatás lehet becsöppenni a való világba, de lehet, hogy van, aki pont ezt szereti, és máris magáénak érzi a várost. Közbiztonság jónak tűnt, ketten voltunk lányok és nem jutott eszünkbe, hogy félni kéne. Talán a Nagy Bazárnál picit, mert már zártak és nem volt könnyű kitalálni belőle, ráadásul elég erőszakosan tukmálták az árukat és megsértődtek, ha alacsony árat mondtunk. A Boszporuszon hajóztunk (az nagyon szép volt), hop on-hop off buszra érdemes befizetni és alkudni kell, mert végül mi például gyerekjeggyel utaztunk.” (Zsuzska, 2012)
  • “A város maga nagyon tetszett. Sajnos az időjárás nem volt túl kegyes hozzánk, októberben voltunk, folyamatosan esett az eső és nagyon hideg szél fújt, ez nehezítette a városnézést. Nagyon élveztük a kilátást a Galata-toronyból, tetszettek a Dzsámik, a helyiek közvetlen és kedves magatartása. Egyszer vallási szertartáson is részt vettünk nézőként, nagyon érdekes volt. Tetszett a fűszerbazár, a halpiac, és a kikötői rész. A Topkapi szerájnál és az Hagia Sophiánál hatalmas sorra kell számítani. A Topkapit nem vártuk végig, az Hagia Sofiába a hosszú sor ellenére hamar bejutottunk. Az utóbbi meglátogatásakor érdemes felmenni a galéria részre. A nagy bazárban vagy a fűszerbazárban sok időt tölt az ember, de érdemes is rászánni az időt.
  • Belvároshoz (Sultanahmet negyed) közeli hotelt kerestünk, ami árban is kedvező. Végül is az Hagia Sofia és a Kék mecset villamossal volt elérhető, a nagy bazár viszont fölöttünk volt pár utcával. A hotel egyszerűbb volt, mint amit egy három csillagostól vártam, de elfogadható volt (May hotel). Viszont kifőzdék voltak mindenhol a környéken, ahol nagyon finomakat, olcsón ehettünk. Volt egy pékség is a közelben a vajas lángos szerű lepényük különösen finom volt. Érdemes a nagy bazár alatti területeken (néhány dombos-lejtős utcával lejjebb) étkezési lehetőség után nézni. Nagyon gusztusosan tálalva, a kirakatba teszik az ételeket. Ugyanolyanok, mint a turisztikai látványosságok környékén, csak sokkal olcsóbb. Ráadásul itt kevesebb a turista, ezért még előzékenyebbek velük. A közlekedés teljesen rendben volt. Van nagyon modern villamosuk, ami a reptértől a Nagy Bazár, az Hagia Sofia érintésével átmegy a Galata hídon a város északi oldaláig. A Boszporusz túloldalán nosztalgia villamos is üzemel. Erre a részre hajóval is át lehet jutni, normál helyi közlekedési árért.” (Betti, 2012)
  • “Nagyon tetszett, gyönyörű város, hatalmas élmény! Az óváros őrzi még az igazi keleti hangulatot, az újvárosi rész már nagyon modern. Ha visszamennék, akkor is itt foglalnék szállást, minden nevezetesség szinte csak gyalog gyorsan megközelíthető. Ezeknél az óvárosi szállodáknál tudni kell, hogy a szobák nagyon kicsik. A közbiztonság jó, az óvárosban nyugodtan lehet késő este is sétálgatni, nem ért minket semmi atrocitás. Az isztambuli emberek nagyon segítőkészek kedvesek, néha talán túlságosan is, mert amikor nem tudják a választ, akkor is mindenképpen segíteni akarnak, és ezzel csak összezavarják a tájékozatlan turistát.
  • A repülőtérről nem érdemes taxizni, mert metróval, villamossal nagyon könnyen, gyorsan, olcsón be lehet jutni az óvárosba. A tömegközlekedés nagyon jó, és így taxizni a városon belül sem nagyon érdemes. Tudom, hogy a Nagy Bazár sokak kedvence, de nekem, nem nagyon jött be! Én egy autentikusabb piacra számítottam, ezzel szemben egy szinte kínai piacot kaptam olcsó hamisítványokkal. Nagyon tetszett az Hagia Sofia, a Kék mecset, Topkapi Palota, Dolmabahce palota, minden… Nagyon izgalmas a Yerebatan ciszterna, ami egy óriási föld alatti víztározó volt, ma látogatható.
  • Érdemes elhajózni a Herceg-szigetekre. (kb. 1 óra) Isztambul Rózsadombja lehetett régen, nagyon sok oszmán stílusban épített favilla található itt. Igaz ezek egy része eléggé elhanyagolt és romos, de nagyon sokat szépen felújítottak, rendbe hoztak már és ez a felújítás folyamatosan zajlik. A szigeteken nem lehet autóval közlekedni, csak szamárral és kocsival. Amikor kiköt egy hajó, a kocsik jönnek folyamatosan, és miután megalkudsz az árban (ha csak ketten vagytok, össze lehet állni egy idegen párral) már indulhat is a szó szerint száguldás a dimbes-dombos szigeten az ódon favillák és kolostorok között! A szigeteken egyébként strandolni is lehet, ha valaki nem szeretne kirándulni!” (Judit, 2011)
  • “Nehéz megpróbáltatásként éltem meg Isztambulban, hogy folyton valaki valamit rám akart tukmálni. Amikor először valaki megkérdezte, hogy éhes vagyok-e, még őszintén azt hittem, hogy lám egy kíváncsiskodó, a közérzetemet szívén viselő ember szólított meg. Aztán kiderült, hogy valami étterembe akar beterelni engem. A csúcs az volt, amikor valaki megkérdezte tőlem barátságosan, hogy van-e gyerekem. Amikor megmondtam, hogy egyelőre még nincs, rögtön elkezdett engem vehemensen rábeszélni, hogy vegyek olcsó, török Viagrát!.” (Tibor, 2011)
  • “Szerintem, hülyeség az isztambuli programot teletömni múzeumokkal, turistás nevezetességekkel. Rendben, az ember nem hagyja ki a Kék Mecsetet, a Hagia Sophia-t, a Galata-tornyot, a bazárokat, de amúgy Isztambul lényege a mai, lüktető élete, az érdekesebbnél érdekesebb negyedek, utcajelenetek. A Besiktas negyed az csúcs! Röhejes, hogy elmegy a magyar turista Isztambulba és lelkesen megy kultúrálódni, minden történelmi dolgot figyelmesen végighallgatni, itthon meg egész év alatt egyszer sem tenné be a lábát a Nemzeti Galériába vagy az Operába. Hogy néz az ki, hogy van ideje megnézni a középszerű Dolmabahce palotát, itthon meg még nem volt egyszer sem turistaként a százszor szebb Parlamentben?” (Peti, 2011)
  • “Nekem nagyon bejött Isztambul a hangulatos kis utcácskáival, a kiülős, lampionos éttermeivel, a mecsetek szívet melengető kupoláival és a müezzinnel, amit valaki vagy nagyon szeret, vagy nagyon nem. Én igen. A Hotel Perulában laktunk. Jó az ár is meg az elhelyezkedés is. A repülőtérről a városba tömegközlekedéssel bejutni időigényes, de nagyon egyszerű. Barátságosak a helyiek. Aki már kicsit hozzászokott az alkudozáshoz és játéknak tekinti, illetve laza és könnyed, az nagyon jól fogja ott érezni magát. Az étteremben egyfolytában viccelődnek a felszolgálók. Érdemes nagy sorokra számítani a látnivalóknál. A Rüstem Pasha dzsámi nagyon tetszett. Hop on-hop off van ott is és jó ötlet. 3 útvonal van, mint Budapesten. Kiváltja az egyéb közlekedési eszközöket.” (Lia, 2011)
  • “Tetszett az egész város keleties hangulata európai behatással. A régió legeurópaibb városa, mégis őrzik a hagyományokat. Tetszett az atmoszféra, az emberek, a Boszporusz, a városnézéshez hangaláfestésként az imára hívás, az ízek, színek, az egész hangulat. A közeli szigetekre érdemes kirándulást tenni, de csak ha van rá idő, mert egy egész napot rá kell szánni. Én a Büyükada-ra hajóztam át, egy nagyon hangulatos sziget, ahova autók nem is mehetnek be, ezért mindenki biciklit vagy tandemet bérel, de lovas kocsira is lehet szállni. A kikötő turistásabb, sok étteremmel és kávézóval, de a sziget “hátulja” már elhagyatottabb, nem mindenki teker el odáig (hegynek fel-hegynek le, úgyhogy sportosabbaknak ajánlom). Sok török turista is ide utazik hétvégén, ezért hétköznapokon kevésbé nyüzsis a hely. A helyiek többnyire barátságosak, és a turistás helyeken általában beszélnek nyelveket is, viszont néha nehéz levakarni az árusokat, és ha meglátják, hogy a vevő turista, szeretnek szépen rápakolni az árakra. Rutinos alkudozók előnyben! Tanácsom az utazóknak: Mindenképp kényelmes cipő, és a mecsetekhez megfelelő ruházat. A Nagy Bazárba akkor is kötelező bemenni, ha nem akarunk semmit sem venni; nagyon különleges hangulata van.
  • A Taksim tér számomra nem volt semmilyen, akár ki is hagyható. A Kék Mecsetben rengeteg a turista, egymást lökdösik, kicsit kiábrándító, de mégis kötelező látnivaló. Kellemes élmény, illetve hasonlóra számítottam minden más látványosság esetében. Ha van idő, érdemes egy rövid hajótúrát tenni a Boszporuszon, és mindenképpen érdemes átmenni az ázsiai oldalra is. Érdemes felmenni a Galata-toronyba, mert nagyon szép a panoráma onnan! Sajnos általában jó kis sor van a toronynál, úgyhogy a szervezésnél erre is kell időt számolni. Ha valaki megteheti, üljön be az étterembe is és vacsorázzon a naplementében. A környéken sok helyes kis bolt van, hangulatos kávézókkal. Keressétek a Molly’s Café-t a Camekan Sokak (utca)-ban, amit egy kedves kanadai hölgy üzemeltet, és a belső teraszán toszkán hangulattal vár. Kultúrák találkozása. 🙂 A Galata híd alatt rengeteg étterem és bár található, nagyon hangulatos. Sok helyen vízipipát is lehet bérelni, vagy meccset nézni a tévén.” (Zsófi, 2011)
  • “Nagyon tetszett, a hangulat, a kultúra, az emberek, a légkör! Nagyon barátságosak, a műemlékek és a történelem lenyűgöző. Tetszett a tengerpart, az emberek lazasága, ugyanakkor egy teljesen más kultúra! A fűszeres ételek, a tejföl, az utcai árusok, és nem utolsó sorban a török kávé! Hát ketten lányok utaztunk először, úgy egy kicsit azért merész, a helyiek furcsán néznek, próbálkoznak, beszólogatnak. A szállodák színvonala azért nagyon nem európai, a stílus is szörnyű, giccses, nagyon más, mint amihez Európában hozzászoktunk! Minimum egy csillagot le kell vonni, a reggeli is nagyon szegényes mindenhol és egyszerű! A felvágottjuk pedig ehetetlen! A közlekedés abszolút biztonságos, vonat, metró, taxi minden használható! Annyi, hogy nagyon nagy dugók vannak délutánonként, egyszer 3 órába került átjutnom az európai oldalról az ázsiai oldalra! Mi ízlett a legjobban? Minden: a halak, a saláták. A kenyerüket nagyon szeretem. Nagyon sok a látnivaló, és nagyon változatos város. Mint turista először csakis a Sultanahmet részbe mennék, ott séta távolságra szinte minden bejárható! A Boszporusz nagyon tetszett, hajózni érdemes, Kék mecset, Aya Sofia, Topkapi ezekre nagyon sok órát kell szánni.” (Petra, 2011)
  • “Minden látnivaló reggel 9-től este 7-ig van nyitva még akkor is, ha kint, az utcán korábbi zárórát jeleznek. A vaskosabb belépti díjak (Aya Sofya, Topkapi) 20 lírásak (de meg is érik a pénzüket), egy 2 órás Boszporusz-hajóút (hosszabbra nem érdemes menni) 15 líra, a Régészeti Múzeum és a legjobb kilátást nyújtó Galata-toronyba felvivő lift (sportosak kihagyhatják, de vigyázat, mert 7 emelet!) 10 líra. A Nagy Bazár és a mecsetek ingyenesek. Közlekedni automatákból beszerezhető másfél lírás zsetonokkal lehet, melyeket a megálló újabb, bejárati automatája elnyel; ellenőrök nincsenek. Általában számítsunk arra, hogy Isztambul a magyar ember számára szokatlanul dimbes-dombos, s így örökké mászni és ereszkedni kell! Az emberek sokkal udvariasabbak, figyelmesebbek, kedvesebbek, általában emberibbek a magyaroknál, pl. átadják a helyet a villamoson a rászorulóknak. A mindenhová beinvitáló kereskedők könnyen elháríthatóak. Sokan tudnak pár szót magyarul, lépten-nyomon fölismerik a beszédünket.” (Laci, 2010)
  • “Itt élek Isztambulban és persze sokkal mélyebben látok bele az itteni valóságba, mint a fenti vélemények megfogalmazói, akik mind rövid időre jöttek, turistáskodtak, az Óvárosban szálltak meg. Nem is vitatkozom az általuk tapasztaltakkal, hiszen régebben nekem is hasonló élményeim voltak itt turistaként. A vélemények írói kicsit rózsaszínben, szabadnak festették le a várost, valami keleti multikulti ékszerdobozként. Turistaként nekem is ilyen volt az Isztambul-képem, de aztán persze a hosszabb itt töltött idő folyamán ezt az élet nem igazolta. Az Óváros az nem Isztambul, sőt igazából a Taksim és az Istiklal sem tükrözi hűen az egész metropolis igazi arcát. Két teljesen ellentétes világ és még ezen túl 1001 más arca is van ennek a városnak. Szeretnék kommentálni néhány dolgot a fenti véleményekből.
  • Nem tetszik az úti kritikusnak az, hogy nincs köztéri kuka a városban. Válaszom: A város bizonyos részein valóban nincs, mert félnek a kukába rejtett bombáktól, pokolgépektől. Az istiklal Caddesi-n ne is keressünk kukát, az Óvárosban sem érdemes. Az egyik kommentelő pedig azt írta, hogy kéregetőt, hontalant nem is látott az egész városban. Válaszom: Vannak itt is hajléktalanok és koldusok, csak nem annyira szem előtt, mint pl. Budapesten. Itt mindenre rámondják, hogy “Viagra”, még a baklavára is. Tény, hogy a patikákban válogatás nélkül lehet mindent recept nélkül venni.” (Andi, 2012)
  • “Keveredik Ázsia és Európa. Szép és modern épületeket szakítja meg egy-egy romos. Vagy fordítva. Német minőségű utcák, járdák, majd macskaköves koszos kis mellékutcák. Azt látni, hogy nincsenek nagy áruházak ezeken a részeken. Kis boltok, üzletek, és mindenféle szolgáltatások. Rengeteg étterem. (Péter, 2015)

A cikk forrása – utikritika.hu

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Alapinformációk

This entry was posted on december 9, 2017 by in Ti írtátok and tagged , , , .

Navigáció

Naptár

2017. december
h k s c p s v
« nov   jan »
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031

Statisztika * Istatistik

  • 296 437 látogató * ziyaretçi

Impresszum

A trhunews.wordpress.com weboldal a Magyar Tartalomszolgáltatók Egyesületének Tartalomszolgáltatási és Etikai Kódexét magára nézve kötelezőnek ismeri el. Az oldal WordPress alapon működik. Az oldal tartalmával, esetleges hibás működésével kapcsolatos észrevételeit, panaszait kérjük, hogy a trhunews1@gmail.com címre küldje. Köszönjük, hogy olvasóink között üdvözölhetjük!
%d blogger ezt kedveli: